Hey-ho!
Itt is lennék a 60. résszel. Nincs sok mondanivalóm, csak annyi, hogy jó szórakozást kívánok hozzá! Remélem elnyeri a tetszéseteket! Komiban várom a véleményeteket^^
Egy árny
vetődött Derek és Jenna közé s testével védelmezte a lányt. De amikor jobban
megnéztem nem is egy árny volt, hanem Grace… Az idióta…
- Hagyd
békén őt, Derek! - mondta szinte parancsolóan. - Légy önmagad! Te sosem
bántanál senkit. Főleg nem Selena barátnőjét, igaz?- a húgom említésére úgy
tűnt, hogy visszatér a fény a szemeibe. Megrázta a fejét, arckifejezése végre
az igazi Dereket tükrözte. Bocsánatkérően elmosolyodott, de látszott rajta,
hogy kényelmetlen számára a helyzet.
- Sajnálom,
Jenna - mondta. - Nem volt szándékos, tudat alatt cselekedtem így. Ne haragudj.
- fellélegeztem, úgy tűnt visszatért az igazi Derek. Viszont Jenna semmit nem
reagált. Totálisan lefagyva állt, arca megdermedt, szemei hatalmasra
kerekedtek, kezei remegtek.
- Ez
lehetetlen… - lehelte és érződött a hangján, hogy a sírás küszöbén áll. Egy
könny csordult végig az arcán. Már csak ez hiányzott. Miért kellett lelepleznie
magát. Hogy lehetett ilyen hülye? – Nem… Ez nem lehetséges… Matt… - szólította
meg az előtte álló fiút. Úgy tűnt Grace csak abban a pillanatban döbbent rá,
hogy mégis mit tett. Róla simán elképzelem, hogy első felindulásból
cselekedett, hogy védje a barátnőjét, de azért gondolkozhatna, mielőtt bármit
is csinál. A srác megfordult, mire a szőkeség felsikoltott és a kezeit a szája
elé kapva rázta a fejét. Már koránt sem érdekelte az alkarján éktelenkedő
hosszú vágás. Szemeiből patakzottak a könnyek és ijedten hátrált. A sikoltásra
ijedten megjelent Tessa is az ajtóban és a barátnőjére pillantott.
- Jenna! Mi
tör… - ekkor ő is megpillantotta a személyt, akinek semmi keresnivalója nem
lett volna ott. Káromkodtam egy cifrát magamban és a jobbik kezemet ökölbe
szorítottam. ~Helyre kell ezt hoznunk valahogy.~ gondoltam. Viszont nem
lehetett már úgy, hogy beadjuk nekik, hogy Grace halott. Be kellett avatnunk
őket úgy, hogy legalább épek maradjanak lelkileg, legfőképp Jenna.
- Jenna… - szólalt
meg halkan a bajkeverő, mire a megszólított leány ájultan esett össze. - Jenna!
- kiáltotta ijedten és leguggolt mellé.
- Grace! - kiáltottam
rá és tekintélyt parancsolóan felálltam (amit később meg is bántam, mert a
jobbom még Wongstné kezében volt és a rántástól iszonyú fájdalom hasított végig
a karomon). - Hagyd őt és most menj ki, mert rendbe kell hoznunk ezt az
egészet! - mondtam neki komoran.
- Mit akarsz
ezen rendbe hozni? - nézett rám összehúzott szemekkel. - Elbaltáztam és kész.
Meg kell vele birkózniuk, hogy élek. Ráadásul több mint egy fél éve, hogy
testközelből láthattam Jennat. - állt a maga pártjára, de eszemben sem volt
engedni neki, csak megráztam a fejem és az ajtó felé intettem.
- Nem
biztos, hogy szerencsés, ha itt vagy mikor magához tér. - mondtam ugyanolyan
komolyan, mire ránézett a barátnőjére. Arca elszomorodott, de felállt és
komoran kisétált a helyiségből. Néztem utána és ekkor esett le, hogy Tesa
szintén ott áll az ajtó mellett. Hófehér arccal támasztotta a falat. Nem tudtam
mit mondani, fogalmam sem volt hogyan vághatnánk ki ebből magunkat. Tesa rám
nézett tekintetében ijedtség és értetlenség honolt. Válaszokat várt tőlem, de fogalmam sem volt
mit mondhatnék. Visszaültem a helyemre és az ájult Jennara pillantottam.
- Aaron… - hallottam
meg ekkor Tesat, aki vékony hangon szólt hozzám. - Mi a fene folyik itt? - ránéztem
és már válaszra nyitottam volna a számat, amikor Elizaila Wongst közbeszólt.
- A
magyarázat még várhat. - csapta össze a tenyerét. El kell látnunk a kislány
sebét és magához kell térítenünk. Vöröske, segíts nekem! - szólt a lánynak.
- Teresa a
neve. - ráncoltam a szemöldökömet, és ismét felállni készültem, de
visszanyomott a székre.
- Te ott
maradsz. Az hiányozna még, hogy még nagyobb kárt tégy magadban és azt is nekem
kelljen helyrehoznom. - mondta nyomatékosan Wongst anyuka, mire visszahuppantam
a székre, mert beláttam, hogy valóban nem tudnék jelen állapotomban mit tenni.
Azonban kezdett belevésődni a fejembe a gondolat, hogy vajon mit mondtatott
Derek az anyjának, ami miatt valamilyen szinten megváltozott a hozzáállása (megjegyzem,
azért szerintem engem még mindig nem bír). - A kisasszony segítsége éppen
elegendő lesz. - nézett Tesara, mire ő rám én meg csak bólintottam. Ellökte
magát a faltól, arca még mindig ugyanolyan holtsápadt volt, mint aki szellemet
látott. (bár végül is az ő szempontjából ez nem is volt máshogy). Wongstnéval
együtt megfogták Jennat és egy ilyen ágyszerűségre fektették. A nő ellátta az
alkarján a vágást és bekötözte, majd valamit a szájába öntött, amitől, az
állítása szerint, a szőkeség magához fog térni. Tessa leült a lány mellé és
aggódva nézte. Mrs Wongst visszalépett hozzám és befejezte az én sérülésem
kezelését is befejezte. Miután vastagon bekötözte én is odamentem Jennahoz és
arra vártam, hogy felébredjen. Teresa rám nézett.
- Mi folyik
itt, Aaron? - kérdezte néhány perc bámulás után. Továbbra sem tudtam, hogy
hogyan magyarázzam el neki.
- Ez egy
nagyon bonyolult történet. - próbáltam hosszabbítani a gondolkodási időmet.
Tessa szinte sürgetően nézett rám. Mást kellett kitalálnom. - Nem várhatnánk
addig, amíg a barátnőd felébred? - kérleltem, kivételesen némi érzést belevive
az amúgy mindig lesajnáló tekintetembe.
Tessa néhány percig csak nézett, aztán felsóhajtott.
- Rendben. -
válaszolt, majd megfogta barátnője kezét. Én megfordultam és elindultam az ajtó
felé. Útközben összefutottam Wongstnéval, aki időközben felkísérte Dereket a
szobájába, hogy a srác le tudjon nyugodni.
- Hamarosan
fel fog ébredni. - mondta nyugodtan Jennara célozva. Bólintottam, majd
folytattam az utamat kifelé, azonban ő elkapta a karom és a szemembe nézett. A
tekintetében mintha megremegett volna mindeddig látható magabiztosság. Mintha
egy kis kérlelést találtam volna benne.
- Darkstein
fiú, igaz, hogy a nagynénéd tud kezdeni valamit ezzel az átokkal? - kérdezte
halkan, talán némi reménykedéssel a hangjában. Elkerekedett szemekkel bámultam
rá. - Nem akarom, hogy Derek átélje ugyanazt a szenvedést, mint annak idején
én, amikor megtanultam elnyomni magamban ezt az őrületet. - fogott bele a
magyarázatba, mintha csak a gondolataimban olvasott volna. – Kérlek… Nem
szívesen egyezkedek a fajtátokkal, - itt elhúztam a számat és el akartam
fordulni, de nem tettem, mert rögtön elnézést is kért. - Bocsánat… Szóval nem
szívesen teszem meg ezt a lépést, de ha tudtok segíteni rajta, akkor rendben,
bármi is legyen az ára. - jelentette ki határozottan.
- Biztos
benne? - kérdeztem komolyan s a távolba bámultam. A fal mögött megpillantottam
Dereket.
- Igen. Ha
azzal a lánnyal szeretne lenni, akkor csak veszélyt jelent rá, ha kitudódna,
hogy ő a vámpírtársadalom… - látszott rajta, hogy keresi a megfelelő szót. - alja.
- mondta ki nagy nehezen. Dereket figyeltem és mintha némi megkönnyebbülés ült
volna az arcára annak hallatán, hogy az anyja áldását adta rájuk. (Pedig én még
nem is mondtam semmit. Nekem ebbe még lesz beleszólásom.)
- Megteszem,
amit tudok és beszélek Stephanieval. - válaszoltam. - De magának is velünk kell
jönnie, a mi "fajtánk", ahogy maga mondta, praktikái nem biztos, hogy
elnyerik a tetszését. - válaszoltam neki, mire halál komolyan a szemembe
nézett.
- Megmondtam…
Bármi áron… - közölte szemrebbenés nélkül, majd elengedte a karomat és Jenna
ágyához lépett, én pedig folytattam az utamat a folyosóra. Gracet az ajtótól
néhány méterre a fal tövében kuksolva találtam meg. Lábai fel voltak húzva,
térdeire könyökölve támasztotta a fejét. Nem nézett ki valami jól, meg kell,
hogy mondjam, még nekem is megesett egy pillanatig rajta a szívem. Egy
pillanatig…
- Ezt jól
elcsesztem… - szólalt meg komoran, mikor odaértem hozzá. Szinte hangtalanul,
egyik kezemet zsebre téve neki dőltem a falnak és a plafont kezdtem el bámulni.
- Ezt nem
tagadom. - válaszoltam aztán felsóhajtottam, nem is tudtam miért akarom
felvidítani. - De úgy utólag belegondolva talán jól tetted. - mondtam ki nagy
nehezen. - Én nem tudtam volna semmit csinálni, ahogy Wongstné sem. Tessa pedig
még csak nem is volt a szobában. Bármennyit is gondolkoztam rajta, nem sikerült
kitalálnom más lehetőséget Derek megfékezésére. Ha nem vagy itt, akkor csak
reménykedhettünk volna, hogy magától észhez tér. Habár ezzel le kellett leplezned
magad és elég kényelmetlen helyzetet teremtettél nekünk. De nincs más hátra,
mint előre, el kell mondanunk nekik mindent. Anyáék ugyan ki fognak akadni, de
nincs mit tenni. - Grace felnézett rám. A szemei furcsán csillogtak. Csak azért
is elfordítottam a fejem. - Félre ne érts, továbbra sem bírlak, csak hideg
fejjel kell gondolkodnod neked is meg nekem is. - magyaráztam.
- Persze. - válaszolt
némi kuncogással a hangjában, de nem vettem magamra, csak megvontam a vállamat.
Azonban még mindig nem tudtam, hogy mit fogunk mondani. Oldalra sandítottam,
hátha látom még Dereket, de úgy tűnt nem valószínű, hogy "legálisan"
tartózkodott a szobáján kívül és azóta visszatért oda. Épp ezen gondolkoztam,
amikor Teresa kijött a helyiségből és intett nekem. Nem jött közelebb véleményem
szerint tartott "Matt szellemétől", de nem hibáztattam.
- Felébredt.
- tátogta, mire ellöktem magamat a faltól. Grace rám nézett, mire bólintottam
és beléptem a szobába…
Jujci :O
VálaszTörlésAkkor most mindent megtudnak a lanyok??? :O huu *.*
Tesa es Aaron de cuki. imadom <3
hamar a kovit, kerlek :P ;) <3