
- Sziasztok... - mondtam kínosan - Mióta vártok itt?
- Egy ideje. - mosolygott Teresa - Kb ötször hívtunk. Elhagytad a mobilod?
- Jah... nem, bocsi, annyire sajnálom... - mentegetőztem - nem v olt valami jó éjszakám.
- Sel, nem haragszunk... - mosolygott Jenna, majd az órájára nézett - De indulhatnánk mert van kemény tíz percünk beérni.-nevetett, mire elindultunk a suli felé.
Lehajtott fejjel sétáltam a lányok mögött, ők pedig beszélgettek. Azt hiszem ez a lehető legjobb megoldás. A suli nem volt messze, mégis majdnem elkéstünk. Épphogy beértünk csengetésre és az ofővel egyszerre estünk be a terembe.
- Lám, lám ezt az évet is jól kezdik... - rázta meg rosszalóan a fejét Mrs Tendaw - Már első nap elkésnek, azt hiszem ebben az évben sem leszünk jóban. - hallottam a hangjában, hogy élvezi. Király, már a tanárok is rám fognak szállni. Lehajtott fejjel, karba tett kézzel vártam, míg Jenna unottan a körmeit nézegette, Teresa pedig eleresztett egy halk sóhajt. Na igen, ezt már harmadik éve játszuk el. Az ofő nagyon szeret minket. - Miss Night, valami gondja van? - kérdezte Mrs Elegem Van Már Belőletek.
- Nem, semmi, Tanárnő! - vágta rá Tesa - Leülhetünk?
- Menjetek. - dálaszolt a tanár nem tettetett undorral, mi meg elindultunk megszokott helyünk felé. A teremben három padsor van, soronként 7 egyszeméles paddal. Én az ablak felől szoktam ülni az utolsó előtti padban. Jenna szokott előttem, Teresa pedig a mellettem lévő padban ülni. Lassan hátramentem és felemeltem a tekintetem. Teljesen ledöbbentem. Valaki ült a helyemen. Egy srác... Szőkésbarna haja és barna szemei voltak. Gyönyörű csillogó szemei.Egészében véve nagyon helyes volt. Teljesen lefagytam, mióta szakítottam Markoval, nem éreztem ilyet. Olyan furcsa volt. Mintha láttam volna már valahol... Valamikor régen. De ez nem afféle boldog viszontlátás érzés volt. Valamiért libabőrös lettem és belül hallottam egy hangot, amiszerint tartsam tőle a távolságot. Két külön érzés viaskodott bennem. Csak álttam ott és néztem.
- Miss Grace, valami gondja van? - hallottam az ofő rikácsoló hangját, ami kizökkentett a gondolatmenetemből.
- Nem semmi gond, tanárnő. - válaszoltam.
- Akkor helyet foglalna? Szeretném elkezdeni az órát, amit maguk miatt most sem lehet. - forgatta idegesen a szemét.
Ledobtam magam a leghátsó padba, ami általában üresen szokott maradni, és az előttem ülő helybitorlót figyeltem.
- Köszönöm. - mondta cinikusan, majd belekezdett a mondandójába. A szokásos évkezdő szöveg helyett azonban most mást kezdett el mondani.- Elsőként, szeretném bemutatni az új osztálytársatokat-mutatott a szőkés srácra - Nathaniel Morgan. - ismét belém nyillalt a gondolat, hogy valahonnan ismerem. Olyan Dejavú érzésem volt és nem tudom, hogy miért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése